Hastánc stílusok
Egyiptomi hastánc
A közel - keleti művészet kozpontja Kairó, Egyiptom, ahol számtalan tehetséges zenészt és sok - sok táncost találhatunk. Kairó a Közel - Kelet filmgyártásának Hollywood-ja. A leghíresebb hastáncosok Kairóban táncolnak és a legnépszerűbb hastánc ruhatervezők is itt dolgoznak. Kairó diktálja a divatot a térség művészeti életében. A cabaret kosztümökkel, amelyek klasszikus orientális kosztümnek is neveznek, kézzel varrják a kairói top designerek. Mi teszi ezeket a ruhákat egyiptomivá, azon kívül, hogy Egyiptomban készülnek? Ehhez el kell magyarázni, hogy különbség van az egyiptomi stílus és az összes többi közel - keleti ország stílusai között. Hasonlítsuk össze az egyiptomi stílust a törökkel!
A kairói táncosok jellemzően gazdagon gyöngyözött, flitterezett és kristályokkal díszített öv - melltartóban táncolnak, amelyek elbűvölőek és nagyon elegánsak. A ruhán található gyöngyözés természetesen kézimunka. Az utóbbi időben a gyöngyrojtok hossza és mennyisége csökkent, ha egyáltalán még megtalálhatók a ruhán. Míg a szoknyák hossza és bősége igen változatos, a stílus mindig igen előkelő. Kairóban a hastáncosok klasszikus keleti kosztümöt viselnek, esetleg testszínű anyaggal fedik a derékrészüket, ugyanis nyilvánosság előtt nem szabad tánc közben a hasukat szabadon hagyni. A lábukból ugyanakkor bármennyit megmutathatnak. Mindez nem igaz Törökországra. Isztambulban úgy tűnik, minél nagyobb felületen látni a táncos testét, annál jobb. A tötök stílusú kosztümök szintén teljesen ki vannak varrva gyöngyökkel, akárcsak az egyiptomiak, viszont az övet sokkal magasabban hordják, majdnem derékvonalon. A szoknya egészen az övig fel van hasítva és így láttatni engedi a combokat, amely azt a látszatot kelti, mintha a táncos nem viselne alsóneműt a szoknya alatt.
Az egyiptomi stílusú hastánc klasszikus, valamint modern egyiptomi zenét használ, arab ritmusokkal. A török hastánczene hasonlít a göröghöz és az örményhez, rendszerint gyorsabb, mintaz egyiptomi tánczene és gyakran kevesebb ritmusváltással rendelkezik. Aki klasszikus egyiptomit táncol, az furcsának érzi a török karsilama-t és fordítva. Mindezen túl van egy jelentős különbség a tényleges tánctechnikában, Az egyiptomi mozdulatok nagyon pontosak, a csípő végig a bordakosár alatt van, a felsőtest függőleges, míg a török táncosok a felsőtestüket gyakran hátra, a medencéjük pedig előre tolják. Az egyiptomi táncosok között nem kifejezetten népszerű a talajon bemutatott tánc, míg ez a török stílusban igen közkedvelt.
Beledi
A beledi egyiptomi folklór tánc, eredetileg a vidéki emberek tánca volt. Ahogy a színpadra került, városi beledi-vé vált, és már jóval díszesebb kosztümökben táncolták, mint eredetileg. A szokásos beledi ruha ugyanis egy testhezálló kaftán, amely egy vagy mindkét oldalán fel van sliccelve. Gyakran viselnek hozzá egy háromszög alakú fejkendőt is. Sok egyiptomi népitánc mint pl. a botos tánc is megjelenik a belediben, játékos elemek tarkítják.
Tahtib
A tahtib a férfiak harcművészetéhez hasonló tánc Egyiptomban. Ezt hosszú bottal adják elő, amelyet régen a harcokban is használtak.
Saidi
A saidi egy Felső - Egyiptomra jellemző néptánc, amely szintén botot használ eszközként.
Libanoni hastánc
A tánc gyökerei az egyiptomi tánchoz nyúlnak vissza. A libanoni Ibrahim Farrah egy nagyon dramatikus, elegáns stílust oktat sok pózzal, irányváltásokkal és balettos elemekkel.
Török hastánc
A kontrollált, precíz mozdulatairól ismert, elegáns egyiptomi stílussal szemben a török stílus jelenti a másik végletet: a táncosok gyakran túl hivalkodóak és az egyiptomihoz képest elnagyolt mozdulatokkal táncolnak. A karsilama török tánc ugyan, de néhány helyen Egyiptomban is táncolták. A török hastáncosok gyakran sokat megmutatnak a testükből, jóval többet, mint az egyiptomiak, bár ez nem követelmény ennél a stílusnál. A török hastánc zene számos fúvós hangszer, ujjcintányér és a dob hangjával jellemezhető. A táncruhák általában gyöngyözöttek, az egyiptomi ruhákhoz viszonyítva több és hosszabb gyöngyrojtot használnak a díszítéshez. Jellemző ezen kívül a pénzérmék alkalmazása is. A török stíluső téncosok gyakran használják az ujjcintányért a tánc közben.
Törzsi (tribal) hastánc
A törzsi hastánc kialaklása a nagyszerű amerikai Jamila Salimpour nevéhez és az ő Bal - Anat elnevezéső tánccsoportjához fűződik. Eleinte kaliforniai tribal-nak nevezték, ebből mára már csak a tribal maradt meg.
A törzsi stílusú amerikai találmány a Közel - Keleti, észak - afrikai indiai stílusok és európai cigánytáncok elemeinek elegye. A törzsi stílus napjainkban egyre népszerűbb, mivel hívei tükrözik a nyugati nők gondolkodásmódját és segyti a nőkben szunnyadó energiák felszabadítását csakúgy, mint bármely műfaja a hastáncnak. A stílusban nagy hangsúlyt kap a csoport közösségteremtő szerepe és a csoportos improvizáció, mint előadási forma. Két fő irányzata van:
1. Ethnic tribal, azaz a népies
2. Fusion - azaz fúziós stílus. Jellegzetességei az erőteljes dinamikus zene, gazdagon díszített ruhák, ékszerek és kiegészítők, turbánok, virágos fejdíszek és emellett az energikus, lendületes mozdulatok és feszes erőt sugárzó pózok. A törzsi stílus a szó szigorúan vett értelmében nem autentikus, de a népzenéből és a néptáncból táplálkozik, így bizonyos értelemben visszatérést jelent az orientális táncok gyökereihez.